A többet érintett gyermekek gyorsabban és egyenletesebben fejlődnek

Számos kutatás kimutatja, hogy a többet érintett gyermekek gyorsabban, egyenletesebben fejlődnek, a világot megismerő, befogadó kapacitásuk megsokszorozódik, információfeldolgozó stratégiáik fejlettebbek, mint azoké, akik nélkülözik az érintést. Érzelmi intelligenciájuk szociális magabiztosságot ad számukra. Biztosabbak önmagukban, ugyanakkor másokra is tudnak figyelni, hiszen rájuk is tudnak az őket körülvevők. Az anyai gondoskodás hatással van „az értelmi színvonalra, a képességek alakulására, és ennek hatásai a serdülőkor kezdetén is mérhetőek. René Spitz amerikai gyermekorvos és pszichiáter különleges terepvizsgálatait egy lelencházban és egy női börtönben folytatta. Arra volt kíváncsi, hogy a 164 megfigyelt gyermek, akik első életévükben kerültek ezekbe az intézetekbe, hogyan fejlődnek.


Az árvaházban egy nővér nyolc cse­cse­mőt gondozott három hónapos kortól, a börtönben az anyák maguk nevelhették gyermekeiket. Az ellátás és az orvosi felügyelet, a higiéniai körülmények egyformán jók voltak mindkét helyen. A gyermekek fejlődése azonban nagyon eltérő volt. Az árvaházban az egy gyermekre jutó „egynyolcad – nővér” bár tökéletesen ellátta gondozói szerepét, a gyermekek érintési igényét, kontaktus-igényét nem tudta kielégíteni. A börtönben gyermeküket nevelő anyák azonban teljes figyelmüket a csecsemőnek szentelhették, és kizárólagos szeretet-kapcsolatot alakítottak ki velük.

Az érintés ezekben a kapcsolatokban kitüntetett szerepet kapott. Az érintés által keltett jó érzés, magát a biztonságot adja, azt az élményt, hogy szeretett és elfogadott a gyermek. Mindez jóval nagyobb arányban megóvja őket mind a fizikai, mind a pszichés immunrendszer legyengülését, aminek előterében megjelennének a betegségek. Spitz bebizonyította, hogy az érintésnek, az abból származó érzelmeknek és az azt formáló biztonságos kötődésnek egészségmegtartó hatása van.


Forrás: www.lurkovilag.hu