A szülők bölcsőt fonnak az el- és befogadás, a hit, a bizalom és a szeretet fonalaiból, amelyben megszületik a család, s benne az, aki életüknek elkövezendő időszakában ezt a szeretetteljes türelmet megkapja. A következő kilenc hónap figyelme kíséri nyomon az önálló személyiséggé válás apró, ám minden mozzanatában a teljességet megidéző folyamatát. A baba genetikai potenciálja találkozik az édesanya ráfigyelő, őt körülvevő szeretetével, amivel a baba egyre több területen indítja be saját lehetőségeinek kibontakoztatását. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A születés mindkettőjük számára a türelem és a hit próbája, amiben megszületik (háborítatlan körülmények között) az a fajta finom egymásra hangoltság, ami a későbbiekben is együttműködésük, egymáshoz való kötődésük alapjává válik. Az anyabölcső összes „kelléke” alakot, formát ölt, a pólya vagy paplan, takaró melegsége, a lepedő finomsága, a csöpp párna puhasága adja a biztonságot.
Lassan formálódik az idő és a tér, amelyben megjelennek a lassabb vagy gyorsabb ütemű változási periódusok. A baba temperamentuma, a pocaklakóság idején megélt tapasztalata – immáron több mint kilenc hónapos kapcsolata a szülőkkel – tölti be elsőként ezt az időt és teret.
Ettől a pillanattól kezdve a türelem az itt és most keretében jelenik meg, és adja meg a gyermek számára azt az energiát, melyben a kapott lehetőséggel élve önmagának is lehetőséget, időt és teret ad a fejlődés apró lépéseinek kidolgozásához. A türelem tehát szeretetteli idő és tér a fejlődéshez, a fejlődési ugrások kikényszerítése nélkül. Ahhoz, hogy egy gyermek megtalálja saját ritmusát ugrások, elakadások és botlások nélkül, szüksége van a kiváró, értő, biztató türelemre. Mindeközben a gyermek állandóan visszatükrözi az őt körülvevők számára ezt a szeretetteli türelmet. A gyerekek végtelen számú próbálkozásai türelemmel tanítanak bennünket, felnőtteket arra, hogy megértsük saját gyermekünk nyelvét, egyéniségét. Hihetetlen kreatív módon próbálnak minket tanítani, és óriási „belső készletük” van arra, hogy minket „tanuljanak.”
A türelem: készség
Kész vagyok várni, kész vagyok teret nyitni magamban és a térben, hogy akár én, akár Te kipróbálhasd magad, kész vagyok megtanulni, mennyi időre és térre van szükségem, szükséged a változáshoz, a fejlődéshez.
Kész vagyok belátni, meglátni saját és a Másik törekvéseinek, vágyainak, gondolatainak, cselekvéseinek értékességét, „jóra való irányultságát”, és kész vagyok visszajelzést „fogni” és visszajelezni, ha ez nem így van.
Kész vagyok önmagammal szembe nézni, elviselni saját magam tökéletlenségét, és ezzel együtt a Másikét is.
Mindezt gyermekkorban a felnőtt figyelmében, szeretetében, türelmében tanuljuk meg. A türelem és a szeretet ugyanazt jelenti gyermekeink számára. A felnőttektől tanult és a temperamentumuk engedte türelmi hőfok határozza meg, hogyan tudják önmaguk és mások felé továbbadni, kapcsolataikban megjeleníteni a türelmet.
Forrás:www.lurkovilag.hu
