A mese fontossága a gyermekek életében

Miért fontos a mese? Ha mesélünk gyermekünknek, együtt vagyunk vele! Ebből is érzi, hogy fontos nekünk. Másodsorban, a mese hallgatása olyan lelki folyamatokat indít be, melyekre szükség van az egészséges fejlődéshez. 2-3 éves korban a gyerekek még nem tudnak éles különbséget tenni a valóság és a vágyak, a fantázia között. A mesék a gyerekek gondolkodását jelenítik meg, és érthetővé teszik számukra a világ működését. A jó mesék, pl. népmesék, szimbolikus formában az élet nagy kérdéseivel foglalkoznak, súlyos problémákat járnak körbe. A gyermek, azonosulva a mesefigurákkal, saját problémáit éli meg a mesével, és - a legfontosabb - a mesehős diadalával ezeknek a problémáknak, és szorongásainak oldására is talál. Felmerülhet bennünk a kétely, hogy a mesék erőszakos cselekedetei (pl. Grimm mesék) vajon ilyen jó hatással lehetnek-e gyermekünkre. Nem ugyanezt látja a tévében? A legfontosabb különbség az, hogy a mesét a szülő mondja a gyermeknek, az ágy szélén ülve. A nap folyamán felgyűlt agresszió, félelmek, indulatok a mesehős kalandjaihoz kapcsolódnak, és fel is oldódnak a mese pozitív kimenetele végett, no meg a szülő biztonságot árasztó közelében. A szülő a mesemondással jelzi gyermekének, hogy ismeri a problémáit, és segít a mesék által megoldani azokat. Fontos, hogy minél több mesét ismerjen meg a gyermek, hogy rátalálhasson arra, amely leginkább az ő problémájához illik. Viszont ezt a mesét hadd hallja annyiszor, amennyiszer csak akarja.


Fontos az is, hogy a mese csonkítatlanul jusson el a gyerekhez. Minden elem lényeges szereppel bír a szorongások oldásában, így ne változtassunk a "brutális" részeken. A mese azt tanítja, hogy kellő erőfeszítéssel le tudjuk győzni a gonoszt, fontos tehát, hogy meghagyjuk a gonoszt teljes valójában. A mese akkor léphet leginkább kapcsolatba a gyermek lelkével, ha a gyermek által megjelenített képekben rajzolódik ki. Nem érünk el tehát ugyanolyan hatást, ha a tévében nézzük ugyanazt a mesét. A belső képek a kulcsai a szorongások, problémák oldásának. A gonosz részeket a gyermek épp csak annyira jeleníti meg magának, amennyire még képes feldolgozni. Ezzel ellentétben, a televízió képernyőjén a gyermek számára feldolgozhatatlan sebességgel következnek egymás után a képek, és nem megy végbe a belső képalkotás. A gyermek még ingerültebb lesz.


Már akkor mesélhetünk a gyermekünknek, amikor még nem is beszél. Elmondhatjuk este, hogyan telt a napja, később mondhatunk neki állatmeséket, melyekben ő is az állatcsalád tagja vagy olyan történeteket is mesélhetünk, amelyek a gyerekek mindennapjairól szólnak, majd 3-4 éves korban következhetnek a népmesék, tündérmesék.

A mese fontosságával kapcsolatban nem utolsó szempont az sem, hogy így megszerettetjük gyermekünkkel a könyveket, az olvasást.

Forrás: www.okosbaba.hu