Mindenkinek volt kedvenc meséje gyermekkorában, olyan, amit a szülei nem győztek eleget mesélni, amit kétszer, háromszor, százszor is kevés volt hallani. Sokat elárulnak a gyermekkorról ezek a mesék, melyek megszokott, biztonságos fantáziavilágába folyton visszakéredzkedtünk fiatal éveinkben. A családon belüli kapcsolatok mintát nyújtanak a gyermekek számára saját kapcsolataik kialakításához, hisz számukra kezdetben még nincs viszonyítási alap, az a valóság, az a jó, amit a családban látnak. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A gyermek nem érzékeli az időt, hiába mondja neki az anya, hogy "most a nagymama vigyáz rád, én pedig két óra múlva/ két nap múlva/ két hét múlva itthon leszek", a gondoskodó távolléte a gyermek számára örökkévalóságnak tűnik. Az emiatt létrejövő harag érzése természetes, a gyermek ezt mégsem mutathatja ki a szülő iránt, hiszen így (fantáziavilága szerint) saját biztonságát veszélyeztetné, ezért a mesékben boszorkánnyá, gonosz mostohává változtatja az anyát, sárkánnyá, óriássá az apát. A testvérekkel való rivalizáció megjelenhet a király fiainak képében, ahol végül aztán mindig a legkisebb győz. Fantáziájában, a mesén keresztül kiélheti dühét, felszabadulhat a negatív érzéseitől, nem lesz lelkiismeret-furdalása, hiszen a mesebeli boszorkánnyal, a gonosz sárkánnyal, a buta óriással szemben lehet ellenérzésünk, sőt. A mese által kiélheti a gyűlöletét, a sárkány vagy óriás megölésével elpusztíthatja a fantáziájában éppen rossznak megélt apát, és így meghitt viszonyban maradhat a valódi apával, a mostohaanyja mesebeli elpusztításával pedig közelebb kerülhet a valódi anyához, és így nem kell hibáztatnia őt azért, ha egy délutánra elhagyta őt. Mindez persze nem tudatos szinten zajlik, mégis sokat segít a lelki-érzelmi fejlődésben.
Újabban a meséknek megjelennek olyan változatai, melyekben például a farkas hasát nem vágják fel, s teszik tele kővel, hanem az csak elszégyelli magát és elbujdosik, stb. A gyermek fantáziavilágában nem jelenik meg a has felvágásakor a vér, nem gondol arra, hogy ez az állatnak fájdalommal jár, mivel a gondolkodásmódja még nem ennyire kifinomult. Ahhoz azonban, hogy a jót és a rosszat megtanulja elkülöníteni, szüksége van ezekre a felnőttek szemében talán szélsőségesnek tűnő eseményekre. Számára ez biztonságot ad, világossá teszi, hogy a jó jutalmat, a rossz büntetést érdemel. Egy következő fejlődési fokozat lesz, mikor ez a fekete-fehér világ már a félreértés és a összezavarodás nélkül árnyalatokat ölthet.
Egy másik tévhit szerint a mesék happy endje csak áltatja a gyermeket, aki így azt hiszi majd, hogy a felnőttek világában is mindig győz az igazság, így eltávolodik a valóságtól és felnőttként majd nagyot csalódik. Ez azért nem igaz, mert a gyermeki gondolkodás nem azonos a felnőttekével. Sokkal sérülékenyebb a lelki világuk, sokkal több biztatásra van szükségük, és annak a hitnek a megerősítésére, hogy az igazság bizony valóban győzhet!
A mesékből nem hagyható el a hosszas bevezetés, a megszokott "egyszer volt hol nem volt", nem rövidíthető le a háromszoros próbatétel egyre vagy kettőre, nem helyettesíthetjük a megszokott hosszas szófordulatokat ("ment, ment, mendegélt") mert ezek - éppen a megszokottság érzése miatt - biztonságot nyújtanak a gyermek számára. Ha az esti mesemondás rituálévá válik, megszokott ideje, helye és módja alakul ki, az hozzájárul a mese tartalmának minél teljesebb befogadásához, a tanulságok leszűréséhez és legfőként a mesélő személyéhez való minél érzelemtelibb, szorosabb és bizalommal, biztonságtudattal teli kapcsolat kialakulásához.
Forrás: www.pszichologin.blog.hu
