2020.12.02. - Melinda, Vivien

Mesélés során a gyermek és a felnőtt is kilép a saját valóságából

Mesélés során a gyermek és a felnőtt is kilép a saját valóságából
Mesélés során a gyermek és a felnőtt is kilép a saját valóságábólA növekvő gyermek apránként tanulja meg, hogyan kell önmagát és a világot megértenie. A gyermek figyelmét az olyan történetek kötik le a legjobban, amelyik szórakoztatják, és felkeltik a kíváncsiságát. De életét csak akkor gazdagítja, ha mozgásba hozza képzeletét, ha fejleszti intellektusát, eligazítja érzelmeiben, ha megbékíti félelmeivel és vágyaival, ha elismeri nehézségeit, és ugyanakkor megoldásokat is javasol kínzó problémáira. Röviden: ha egyszerre reagál személyiségének megnyilvánulására.
És persze nagyon fontos, hogy sosem lekicsinylően, hanem teljes mértékben elismerve a gyermek problémáinak komolyságát, ám egyben erősítve a gyermek bizalmát önmagában és jövőjében.

Ha ezeket a dolgokat figyelembe vesszük, az egész gyermekirodalomban a népmesék a legtartalmasabb , gyereket és felnőttet is kielégítő, gazdag és tartalmas olvasmányok.

A mi kultúránkban az ismeretszerzés túlnyomórészt könyvhöz van kötve. A gyerek látja a különféle műveleteket- olvasás, lapozgatás, képnézés, írás- majd utánozza, játékelemként felhasználja. Két évesen már nézegeti, négyéves kora körül már folyamatos történeteket tartalmazó könyvek is lekötik, lapozgatja őket, a szöveget a felnőtt felolvassa, amit a gyerek megjegyez nagyon hamar, rögzíti, milyen képhez, ábrához tartozik, és utána "visszaolvassa" magának vagy valaki másnak.


Ezzel egyidőben jelentkezik a gyermeknek az az igénye, hogy meséljenek neki. Most már olyat akar hallani, ami lélektani funkcióját tekintve, a mesélés körébe tartozik, és leginkább a saját életéről, vagy egy hozzá hasonló korú kisgyerek életéről, a szüleinek a hétköznapjairól- ezek a történetek kötik le a legjobban. Minél részletesebb az elbeszélés, minél több párbeszédet, részletet tartalmaz, a gyerek annál inkább ráismer részletekre, motívumokra, képzeletben letapogatja, újraéli azt, ami már megtörtént vele, amit már tud a világról. Különösen fontosak azok a történetek, amik a szülőkről, és az otthontól, a gyerektől távol töltött időről szólnak. Minél többet tud a gyerek arról, hogy mit csinálnak a szülei, amikor nincsenek vele, annál könnyebben viseli el a távollétüket. Ezeket a meseszerű elbeszéléseket beleszövi a játékába, és így a hiányérzés feszültségét enyhíti, elvezeti. Azzal, hogy a gyermeknek elbeszéljük saját napjának lefolyását, és mesélünk a szülők életéről , szavakhoz kötjük, kifejezhetővé tesszük az élményeit. Ennek révén könnyebben felidézhetőek, mozgékonyabbak, beszélgetésbe, játékba jobban beilleszthetővé válnak az élmények. Arra is tanítjuk egyúttal a gyereket, hogy emlékeket megőrizzen, felidézzen és felhasználjon.

Négy- öt éves korban kialakul egy sajátos "mesét hallgató" viselkedésmód. Ha a szülő vagy óvónő mesélni kezd, a gyerek fölvesz egy bizonyos magatartást, amelyben a figyelmen, merengésen kívül benne van az is, hogy kilép a hétköznapokból, várja a rendkívülit, a csodálatosat. Ez a beállítódás a mesére- ahogyan K. Bühler nevezi- a mesemondó felnőtt magatartásának kiegészítése. Amikor a felnőtt mesélni kezd, megváltozik a hangja, érződik rajta, hogy kilép a valóságból, és egy egészen más közegbe megy át. A hanghordozás, a gesztusok, a sejtelmes hangulat azt érzékelteti, hogy a történet nem játszódhat a megszokott környezetben. S a gyerek ebbe könnyen beleéli magát.

Két tudatszint jelenik meg egyszerre, keveredik az álom és ébrenlét tudatszintje, mert a mesét kettős tudattal éli meg a gyerek- pontosan úgy, ahogy a felnőtt egy színházi előadást néz végig. Pontosan tudja, hogy jelen van a valóság, miközben beleéli magát a színjátékba. A kettős tudat a nagyóvodásokra jellemző: ők teljesen beleélik magukat a történésekbe, s mégsem tévesztik össze önmagukat a mesehőssel. Kisóvódás korban az illúziónak nagyobb hangsúlya van, a tapasztalatok a világról labilisabbak, az ismeretek elmosódottak, így a valóság ellenőrző, szabályozó szerepe kisebb. Ezért az illúzió sokkal tovább terjedhet: nem lehetetlen, hogy hogy a boszorkány a konyhában is megjelenik, ezért mondjuk biztonságosabb nem egyedül kimenni vízért. Ezek a helyzetek alkalmat kínálnak más forrásból jövő szorongások, félelmek elvezetésére.

A mesék látszólag nem sokat mondanak a modern társadalom körülményeiről, hiszen a népmesék pl. egy egészen más korban jöttek létre- mégis nagyon sok segítséget nyújtanak az ember belső problémáinak megértéséhez és megoldásához. A mese segíthet a gyereknek megérteni, megtalálni helyét a világban, összefüggéseket megtalálni az érzések világában.

Egy másik fontos dolog, különösen manapság, az erkölcsi nevelés, amit a mese finom eszközökkel, burkoltan, mégis kézzelfoghatóan jelez. Láthatjuk tehát, hogy a mese milyen sokrétűen hat a tudat több szintjén a gyerekekre.

A szülő sokszor tévesen azt hiszi, hogy a gyötrő gondolatokat mindenképp távol kell vagy lehet tartania gyerektől, pedig ez elkerülhetetlen, inkább a feloldásra kell törekedni.

A mese a maga szimbólumaival tökéletes alternatívákat kínál a gyereknek a tudatában felgyülemlő feszültség levezetésére, amire szüksége van az egészséges felnőtté váláshoz.


A cél az, hogy az ember el tudja fogadni az élet problematikus természetét és hogy a nehézségek ne győzhessék le, és ne futamítsák meg. a mesék pontosan ezt közvetítik a gyerekeknek, hogy ezek a dolgok hozzátartoznak az éltünkhöz és megoldhatók a felmerült problémák. A mese nyíltan szembesíti a gyermeket az alapvető emberi létfeltételekkel. Sok mese kezdődik például az anya vagy az apa halálával- ezekben a szülő elvesztése jelenti a legkínzóbb problémát, mint ahogy a való életben is ezt, vagy egyáltalán az ettől való félelmet a legnehezebb elviselni. . Más történetek arról szólnak, hogy az öregedő szülő elérkezettnek látja az időt, hogy átadja helyét az új generációnak. De az utódnak előbb be kell bizonyítania, hogy rátermett a méltó bizalomra. A mesék az egzisztenciális dilemmákat mind tömören és egyértelműen tárolják. Így a gyermek a kérdés lényegével szembesül. A mese minden szituációt leegyszerűsít. Alakjait határozott vonalakkal rajzolja meg, általában típusokat képviselnek. sok modern gyerekmesével ellentétben a népmesékben a gonoszság éppúgy mindenütt jelen van, mint az erény. Ez a kettősség hordozza azt az erkölcsi problémát, melynek megoldásáért küzdeni kell. A mesében, akárcsak az életben, nem a büntetés, vagy az attól való félelem riasztja el leghatásosabban az embert a bűntől, hanem a meggyőződés, hogy nem éri meg. Ezért húzza a mesében a rossz mindig a rövidebbet. Nem is a jó végső győzelme fejleszti az erkölcsi tudatot, hanem a hős személyes vonzereje, azé a hősé, akinek sorsával és küzdelmével a gyermek mindvégig azonosul. Hogy ez könnyen menjen, fontos, hogy a hős minél egyszerűbb és érthetőbb kell legyen. A gyerek felteszi ugyanis azt a kérdést, hogy : " kire akarok hasonlítani? " .

A mai gyermekek már nem feltétlenül nagy családban, vagy egy jól működő közösség biztonságos közegében nőnek fel. Ezért ma még fontosabb, hogy a gyerekek megismerjenek olyan hősöket, akik egyedül vágnak neki a világnak, és bár induláskor még nem tudják végső céljukat, bíznak magukban, és a helyes utat követve meg is találják biztos helyüket a világban. A hős sorsa példa a gyermeknek.

A legjobb tehát, ha használjuk ezt a csodálatos lehetőséget, amit a mese nyújt gyermekeink fejlődésében, és végül, élvezzük az együtt töltött perceket.

Forrás: www.lelki-segitseg.freeweb.hu
adó egy százalék, gyermekmentés, családtámogatáscsaládtámogatás, adományosztás, gyógyítás, gyermekek, kórházKérjük Támogassa a Gyermekek megmentését!
Mátrix Közhasznú Alapítvány (OTP): 11735005-20510350
Adó 1%:  18472273-1-06
Évente több tízezer gyermek és család számára jut el a segítő adomány, köszönjük!