A bábozás szerepe a gyermekek gondolkodásában

A közép és nagycsoportos óvodások - miközben érdeklődésük nem szűnik meg az egyszerű, mindennapi életet ábrázoló történetek iránt sem - lassanként átlépnek a „valódi", a tündérmesék korszakába. Nem véletlen, hogy a számukra készült bábjátékok hosszabbak, bonyolultabb szövegűek és csillogóbbak, megjelennek bennük a hagyományos meseelemek is, a gonosz boszorkány, a jó tündér, a hétfejű sárkány. Amikor a kezére, vagy az ujjára húzza a bábot, a gyermek tökéletesen azonosul a történettel, amit játszik. Mélyen hiszi a játék idejére, hogy a bábuk élnek, és az események, amelyet ők játszanak, valóban megtörténik velük. A felnőtt megőriz egyfajta távolságot önmaga és a történések között, tudata mélyén kiírhatatlanul jelen van, hogy ő: Ő. A gyermek nem tudja így elhatárolni magát a bábok megelevenítette mesétől, feloldódik a történetben, melynek hőseit mintegy énjébe fogadja. A mese a gyermek világképéből, gondolkodásmódjából fakad, és ez a forrás kiapadhatatlan. Meseországból visszaérkezvén a gyerekek szinte azonnal visszaváltoznak önmagukká, nagyon ritka, ha valaki beleragad a szerepébe és a jelenben is tovább játssza azt.


Lehetetlen, mégis lehetséges...

Mi felnőttek egy bonyolult, szorosra font gondolati háló segítségével gondolkozunk, melynek fontos feladata, hogy az új információk közül azokat, amelyek beleillenek, elhelyezze a háló megfelelő pontján, és kirekessze azokat, amelyek semmiképp sem illenek a rendszerbe. Az előbbieket elfogadhatónak - lehetségesnek - az utóbbiakat elfogadhatatlannak - lehetetlennek - nevezzük. Ha például azt látjuk, hogy a negyedik emelet ablakán berepül egy kék elefánt, ezt azonnal és megdönthetetlenül lehetetlennek minősítjük, és keresni kezdjük a technikai trükk forrását, amely a látszatot megteremtette.

Az óvodáskorú gyermek tudja - megtanulta-, hogy az ilyesmi lehetetlen, ugyanakkor gondolkodásából hiányzik még az a háló, amely a lehetetlent kirekeszti, könyörtelenül elfogadhatatlanná teszi. Így válik érthetővé, hogy az ilyen korú gyerek számára a mese csodálatos elemei bár lehetetlenek, ugyanakkor mégis lehetségesek. Tudja róluk, hogy a valóságban nem fordulnak elő, ez azonban még nem zárja ki, hogy valóban megtörténjenek!

A pszichológiában azt szoktuk mondani: az óvodáskorú gyermek gondolkodása mágikus jellegű. Ez azt jelenti, hogy a gyerek mindenhatónak véli a szót, a gondolatot, vagyis vágyai és a megvalósulás közé nem iktatja be a cselekedetet, a tettet, melynek segítségével - optimális esetben - a kívánság megvalósítható. A gyermek hite szerint a gondolatnak, vágynak mágikus ereje van.


Forrás: www.lurkovilag.hu