A jó játék kiemeli a gyermek képességeit

A gyermek tudja, a jóság önmagában van, „kéznél van”. A fantáziája segítségével megsokszorozza a benne létező jót, legyőzi a „rosszat”, felkészül az életre. Az óvodás korban pedig: a játék: maga az élet. A játékhoz kapcsolat kell önnön magunkkal és másokkal. Ennek mintáját a méhen belüli, és a születés utáni életből hozzuk. Ha várjuk a babánkat együtt a Párunkkal, ha elfogadjuk, hogy lehet lány vagy akár fiú, ha örömmel és szeretettel fogadjuk őt, akkor kezdettől fogva többet vagyunk együtt vele, többet mosolygunk rá, többet érintjük és többet játszunk vele. Kapcsolatunk a biztonságon, a hiten, a kölcsönös bizalmon, a reményen alapszik. Minden később kialakuló kapcsolat mintája ivódik gyermekeinkbe. Egy biztonságot adó viszonyban a gyermekek fejlődése kiegyensúlyozott, harmonikus mind fizikai, mind lelki, pszichés, mind szellemi, értelmi szinten. A játékhoz nagy szükség van: az érintésre, a konstruktív feszültség-levezetésre, az érzelmek kifejezhetőségére, az értelmi képességekre, a kontrollra. De mindennél fontosabb a játékban megélhető együttes öröm: együtt lenni a világgal, annak tárgyaival, együtt lenni a családdal, és nem utolsó sorban együtt lenni önmagunkkal, az önálló játékban.


A jó játék másik fontos tulajdonsága: rávilágít, pallérozza jó képességeinket, ugyanakkor fejleszti azokat, amik még alakulóban vannak, és evvel párhuzamosan segít a jóvá válásban. Staehelin (1992) fogalmazza meg, hogy minden személyiségnek van egy un. megbetegíthetetlen része, az „abszolút” szubsztanciája. Gyermeknyelven úgy fogalmazhatnánk: minden gyermeknek van egy „jóság-pontja”. Minden gyermek „tudja”, hogy van benne egy ilyen. Ha megkérdezik (nagyon komolyan!) a gyermeküket, hol is van az övé, készségesen megmutatja azt. Ha ez a jóságpont jól érzi magát, szétárad a benne lévő jóság. De ha néha elfárad, kihűl, olyankor fel kell melegíteni. Tegyük rá kezünket erre a pontra, melegítsük fel, hogy újra elérjen mindenhova bennük (a jóság). Ez a Mások fényében, melegében, figyelmében megélt jóság tesz minden gyermeket önmaga és mások számra elfogadhatóvá és szerethetővé. Ennek a megélhetőségnek, átélésnek ad felületet a játék. A játék, ami újra és újra megismételhető, és ezzel felidézhető benne a csoda. Mondhatnánk azt is, hogy legelemibb szinten (az idegrendszer, a „zsigerek” szintjén) születik meg egy soha el nem felejthető lenyo­mat erről.


A gyermek tudja, a jóság önmagában van, "kéznél van".

A fantá­ziája segítségével megsokszorozza a benne létező jót, legyőzi a megjelenő „rosszat”, felkészül az ÉLETRE. Az óvodás korban pedig: A JÁTÉK: MAGA AZ ÉLET.

Forrás: www.lurkovilag.hu